A bosszú vágy szomja III.

Látta őt mindenhol, nem tudta merre nézzen. Uralkodott magán, próbálta helyretenni gondolatait. A másik irányba nézett és a kijárathoz igyekezett. Egy kar megragadta hátulról.
- Elena!! Te mit keres itt?! Hogy volt képed idejönni?
- Heló, Samanta! Most éppen vakáción vagyok és egy ismerős városba szerettem volna jönni. Rendbe szeretném rakni a gondolataimat távol az otthonomtól. Ez a hely, tökéletes számomra!
- Ne merd tönkre tenni! Nehéz volt megkapni!
- Oh, hogyne, ha az nehéznek mered nevezni, hogy betegnek titulálod a legjobb barátnőd, hogy lenyúld a leendő pasiját egy aljas módszerrel és reméled soha nem látod viszont? Olyan szórakoztató vagy, Stand-up műfajához nagyon értesz! Nem én vagyok beteg Samanta, hanem te! Csakis TE! - És fa képnél hagyta a Nő-t!

Samanta, a Nő, idegesen szaladt végig az üzlet élelmiszer boltján, és gyorsan fogott egy taxit majd a férfi lakására sietett. A férfi épp telefonált és igen komolynak hangzott.
- Mindenféle képen.. Nyugodjon meg.. Azonnal odacsörgök.. Viszont hallásra!
A Nő kétségbe esetten sietett a férfihoz és mélyen a szemébe nézett.
- Be kell mennem a rendelőbe. - Közölte szárazon a férfi. - Addig is érezd magad otthon!
- Ki-kihez mész be? - Akadt el a szava.
- Sajnálom, nem adhatom ki a betegeim adatait! - És még a szemébe se nézett, majd búcsú csók nélkül rohant el.

Elena nem tudta hova menjen. Hazaindult, de egy kis idő múlva hirtelen megtorpant. Most, hogy Samanta nincs otthon, a férfi biztosan egyedül van. Megcsörgette és azonnal felvette...
- Haló, Itt André Wilson! - szólt a férfi lágy hangja a telefonba.
- Szia André! Az indok, hogy miért hívtalak egy csalás... Kérlek, hogy ne kerülj bajba, hívd fel és beszélj a titkárnőddel. Egy beteged adatai kicserélődtek.. Szeretnék találkozni Önnel!... Kérem hívja fel az asszisztensét is!.. Találkozzunk egy óra múlva a rendelőjében! Viszont hallásra, André! - Elégedetten mosolygott és egy taxiba ült be.

A férfi kellemetlenül érezte magát, igyekezett arra gondolni, hogy el lehet intézni könnyen is. Vadonat új Merci-jével elindult a kórház felé. Útközben próbálta elképzelni, ki is hívta fel. Olyan ismerős volt a hangja. Biztos, hogy ismeri őt valahonnan!
Reménykedett, hogy ő ér oda hamarabb és az elmúlt 3 évi adatok nagy részét áttudja nézni.
Felsietett a pszihológia osztályra amint megérkezett. Előkereste a 2012-es évi betegeinek adatait. Megnézte az óráját és megkönnyebbült, hogy még van bő 35 perce. Rengeteg adatot áttekintett de nem talált semmit.Elővette a 2013-as papírokat és egy dátumnál akadt meg... 2013. 12. 10. Ekkor beszélt elsőnek Elenával, de valami nem stimmelt. Nem Elena neve állt a papíron, hanem... Hanem Samanta Weithen. Minden adata megegyezik a menyasszonyának az adataival. A kontrolljának időpontja 12.ére esett. Megkereste ezt a dátumot a kontroll leletek között, de nem találta az ő nevét sehol, ellenbe Elena Wolf nevét, Samanta adataival.
Kopogtak.
- Elena.. Tudhattam volna... Én..
-Psszt, André. Én nem vagyok beteg, mint ahogyan azt te gondolod. Már nem akarlak meggyőzni, pusztán szeretném, ha elfogadnál tőlem egy csekélységet. - Átadta az ajándékát és indult is kifelé. - Viszlát André! Remélem még egyszer összefutunk az életbe!
- Várj, Elena! Tudom! Már tudom, hogy Sam a betegem és nem te! Megtaláltam a papírjait. És őszintén sajnálom! Szeretném jóvátenni, és azt is, hogy megvádoltalak... Rájöttem, hogy te csak szerettél...
-Nem André! Én még mindig szeretlek, de elfelejtelek! Látom, hogy szereted "Sam"-et. Nem állok közétek, Én nem akarok több bajt okozni neked. Örülök, hogy boldognak láthatlak. Ennyi.
- Elena, ne menj még el! Mond el nekem, hogy történt ez az egész, kérlek! Tudnom kell!
- André, ne nehezítsd...
- Kérlek!

A bosszú vágy szomja II.

Még 3 óra az indulásig. A beteg egy pillanatra leült az ebédlőbe és várta, hátha sikerül meggyőznie magát a lehetetlen megvalósításáról.
Halk telefon csörrenésre lett figyelmes, kapkodott, de sikerült felvennie.
- Elena! NEM szabad elmenned!- hallotta egy mély hangú férfi hangját.- Nem teheted ezt velem!
- Mondja kérem, ismerem önt egyáltalán?!- és letette.
Rápillantott az órájára, körbenézett a lakásában, majd búcsú könnyeket ejtett érte, hiszen már nyolc éve itt élte mindennapjait. Taxit hívott és a repülőtérre vitette magát.
20 perc és a gép indul Miami-ba. Fő hősünk még meggondolhatja magát, de nem fogja. Belevág egy kalandba, amelybe lehet nem kellene belefolynia. Mégis megteszi. Már a gépen ül, és közel az indulási időpont. Egyre feszültebb hangulatba vált át...

A gép megérkezett Miami-ba. Csomagjáért sietett, majd egy könnyed mozdulattal tárcsázni kezdte a szeretett férfi számát a mobilján. Igaz, egyszer se vette fel, így fogott egy taxit és egy motelba szállt meg. Tetszett neki a környezet változás, viszont magányosan érezte magát. Úgy érezte még egyszer találkoznia kell a férfival, látnia kell, hogy tényleg boldog-e.
Szíve egy pillanatra összeszűkült, fájt neki ahogy a "boldog" párra gondolt. Ismert azt a Nő-t, nagyon is jól, de arról sejtése sem volt, hogy egyszer így hátba támadja, kihasználva minden titkát.
Szeme könnybe lábadt és életét féltette saját bosszú vágyától.Félt, hogy őrültséget művel, hiszen ideje nagy részében a férfira gondol. Puha kezeire, kedves szavaira, lágy érintésére és a szeretetére, két karjának melegségére.
Házára gondolt és még nem tudta mit kezdjen azzal, vagy éppen az életével. Nagy letargikus hangulatába lement sétálni és vásárolgatni.
Kedvenc üzletébe tért be. A régi emlékei felsorakoztak... Körülnézett, próbálta a divat szerint összeállítani új ruhatárát. Vásárolt magának leopárd mintás sálat, farmer ruhát, magassarkút és még sok más divatos holmit. Elhatározta, hogy elhívja a férfit egy randira, hátha rendbe tudja hozni az elmúlt pár hónap bonyodalmát.A férfinak egy igen jelképes ajándékot vásárolt. Ismerte a férfi vágyát, tudta, hogy sosem akart volna pszihológusnak tanulni, ha apja nem kényszerítette volna erre a pályára. Egy könyv, mely az ideg sebésznek tanulni akaró fiatalok kedvence a világ minden táján, megfelelő ajándék, gondolta. A férfi sem idős, 29 éves, nem rég fejezte be tanulmányait.
Beült egy kávézóba és elmélkedett, hogyan történne mindez.
Bámult kifelé a kávézó ablakából és felismert egy ismerős arcot. Hirtelen elfogta a harag, a gyűlölet és kifelé igyekezett a kávézó lágy, bordó falai közül...

A bosszú vágy szomja

Valaki valamiben jobb nálad, de te nem akarod? Valaki valamiért őszinte veled és te lesz*rod?  A te hibád, nem az enyém!
Szeretnél néhány elismerést, de sose kapsz? Ezzel a hozzáállással nem is fogsz, tegyél érte!
Ne magadból indulj ki, ha vádolsz valakit. Csak gondolkozz el miért csinálod, ha senkit nem érdekel az, amit mondasz. Csendbe vagy, nem érdekel mit rontasz, egyedül magadra számíthatsz. Nem mered terved senkinek elmondani, mert tudod, aljasság amire készülsz! Óvatosan csinálsz mindent, vágod, ki mit gondol. De sose árulod el magad, Pedig semmi nem számít neked. Te ilyen vagy. Egy kiszámíthatatlan elmebeteg. De nem tehetsz róla, tudom ezt nagyon jól.
Csak messze kerülj tőlem és felejts el örökre! - Nyilatkozta az orvos, akit a betege zaklatja. Vett egy mély levegőt, majd egy borítékba rakta levelét. Izgatott volt nagyon, hiszen menyasszonyát ma várta haza, de nem akarta megbántani, jobban mondva magára haragítani betegét sem.
Gondolatait a kapu telefon csörgése terelte el, melyben meghallotta kedvese hangját, és azon nyomban kaput nyitott számára.

Mindeközben a doktor otthon enyeleg a párjával, betege várja levelét. Már több nap eltelt, de nem kapott egy levelet se. Elgondolkozik, mi lenne, ha Miamibe utazna, meglátogatná az orvost, de nem mer elindulni. "Buenos Aires túl messze van. Kár, hogy egy jobb munka miatt elkerült innen... Kár, hogy nem ÉN vagyok a barátnője... De azt hiszem nem élnek együtt... Csak szeretném látni egy pillanatra.." - hallotta saját gondolatait, miközben egy csésze kávét töltött magának. Belenézett a csésze aljába és látta mit kell tennie. Felpattant,  elővett két bőröndöt, összepakolta szükséges holmiját, és repülő jegyet foglalt telefonon már az nap estére. Úgy érzi, most jó lesz, most végre elkezdi életét. Megnyeri szerelme szívét... De lehet, hogy csak csalódik...

Az elme játéka III.

-          Ez valóban egy szép kerek történet, de tudtam, hogy ezt fogja mondani hölgyem. Megkérem önt, hogy a bírósági tárgyaláson vegyen részt két nap múlva. Vallomását jegyzőkönyvbe rögzítettük, most pedig mennünk kell. Jó egészséget kívánunk önnek!

A doktor becsukta az ajtót a távozásuk után és hozzám fordult.

-          Én hiszek önnek, Lili. Én voltam a tanúja, két nap múlva a bíróságon számíthat rám. A tiszturak jegyzőkönyvét nem nézhettem át, így a biztonság kedvéért egy hangfelvételt készítettem a vallomásáról. Ja, és még valami –fordult vissza doki- megkérem, hogy senkit ne fogadjon, amikor egyedül tartózkodik, mert ha a szülei meg akarnak szabadulni öntől, vigyáznia kell…

Nem telik el elég idő, hogy feldolgozd a történteket, mert másnap bemegy hozzád egy idegen fickó. Nem tudod, miért nem működik a nővércsengő, de nagyon ideges leszel, a hideg kiráz és félelmet érzel. Már mintha láttad volna valahol ezt az alakot… De nem emlékszel rá. Elkezd hozzád beszélni:

-          Kicsi Lili, hát nem emlékszel rám? Nem ismered meg a te nagybácsikád?

-          K-k-ki maga?

Keresztbe tett karokkal áll és hümmögve pimasz mosollyal néz rád. Lassan a zsebébe nyúl, látszik, keres valamit, majd közbe beszélni kezd hozzád.

-          Őszintén sajnálom, hogy ezt kell tennem, hiszen még előtted az élet kicsi Lili. Olyan fiatal vagy még.

-          Akkor miért teszi? Könnyű magának egy sérült embert eltenni láb alól? Kérem… ne tegye…

-          Sajnálom… ha-ha-ha..

Hangzott el egy ördögien gúnyos kacaj…

Egy zsebkendőt vett ki a zsebéből, amivel el akart kábítani, de te nem hagytad magad, fájdalommal, de küzdettél ameddig csak bírtál. aztán végül már majdnem álomba szenderedtél örök életedre, de betoppan az orvosod nagy hévvel, majd távozásra kérte meg az ismeretlen fickót. Hirtelen felpattant, elindult ki a teremből, viszont az ajtó mögött a rendőrség várta, a nővérkével együtt. A doki már nem mert egyedül hagyni, inkább bent maradt melletted éjszakára.

Reggel 8 órakor már egy mentő autó várt rád, hogy elszállítsanak benneteket a bíróságra. Nem kellett túl sokat várnod, hiszen pár perc múlva megkezdődött a tárgyalás. Szembesültél a szüleiddel, az egyéb rosszakaróiddal.

-          Megkérem, a vádlott vallomását olvassuk fel!

-          Megvallom, hogy lányom, Fehér Lili, megtámadta feleségem, és leszúrtam.

-          Megkérem, a sértett vallomását olvassuk fel!

Semmi választ nem kapunk. A jegyző közbeszól:

-          Bírónő, a sértett állapotát illetően beidéztük.

-          Bírónő! – szólt közbe az orvos. – Betegem állapota miatt hangfelvétellel rögzítettük a vallomását.

-          Elfogadom. – így a bírónő.

Miután meghallgattátok anyád elkezd ordibálni.

-          Hazugság! Aljas hazugság! Hogy merészelnek ilyet hamisítani? Meg akart ölni!

-          Csendet! Megkérem, fáradjon ki a teremből hölgyem rendőri kíséretben, vagy maradjon csendben.

-          Bírónő, a sértett tanúja vagyok, de ő hajlandó most is vallomást tenni.

-          Elutasítom. 1 óra múlva kész az elbírálás. – mondta a bírónő, miután meghallgatta az ismeretlen férfi vallomását, miszerint a lány édesanyja bérelte őt fel, hogy altassa el kómába örökre. Kiderült, hogy ez az ember, egy közveszélyes bűnöző, és már 10 hónapja keresik.

Egy órával később…

-          Meghatározom, hogy a sértett, Fehér Lili állapotáról édesapja agresszivitása tehet, apját kiskorú bántalmazása és életet veszélyezése miatt 47 év börtönre, édesanyját bűntársként 28 év börtönre ítéli. Fehér Richárd, a kórházba illetéktelenként való belépése miatt, beteg veszélyeztetése miatt, gyilkosságok miatt, rablások és csalások miatt életfogytiglanra ítélt a bíróság. Az ülést berekesztem.

Mindenki boldog Lili mellett ő maga is, és meglepő módon orvosa fölé hajolt és megcsókolta Lilit. Lili örömmel viszonozta ezt a szenvedélyes, forró csókot. Ezután Lili boldog párkapcsolatot tartott az orvosával, felépülése után, hozzá költözött, és máig is boldogan élnek és együtt próbálják megoldani az akadályokat. Pár év elteltével ugyanúgy kívánják, szeretik egymást, mint az első kórházi találkozásuk napján.

Az elme játéka II.

Párnappal kórházba kerülésed után rá kell jönnöd, anyád nem látogatott meg téged, apád börtönbe került. Te azt hiszed még mindig, hogy az elméd játszik veled, de a valóság most lépett fel.

Belép az orvosod, aki jó képű, magassága megegyezik a tiéddel, kellemes, lágy mégis férfias hangja van, szinte magával ragad a tekintete. Már most érzed, hogy közel áll hozzád, pedig nem is ismered. Míg te 17 éves vagy, ő 26 lesz. Úgy érzed, kiszakad a mellkasod, ha kimegy a kórteremből. Alig várod az újabb napot…

Ám a következő nap a rendőrség kíséretével vonul be az orvos és érdeklődik az állapotod iránt. Te megköszönöd, majd egy tiszt fordul feléd:

-          Ön Fehér Lili? El tudná mesélni, mi történt pontosan azon a hajnalon? Úgy tudjuk ön neki támadt az édesanyjának egy késsel, és az apja emiatt szúrta önt le egy másik késsel, ami rejtély hogyan került hozzá, hiszen csak egy kést találtunk, azt is önben. Az anyja vallomásából ez derült ki. Kérem, tegyen most vallomást!

Fel se bírod dolgozni, hogy a saját anyád börtönbe akar juttatni. De még mindig nyugodt életet akarsz és megfordul a fejedben, hogy talán a börtön nem is olyan rossz, ha békében élhet az ember… És most újból kattog az agyad, forognak a fogaskerekek és kicsúszik egy kérdés:

-          A börtönbe nyugodt életem lehet?

-          Mondja, ön menekülni akar, vagy boldog életet élni? Én mindent megteszek, hogy segítsek önnek, de kérem, mondja el az igazat! Mi történt azon az éjszakán?

Átgondoltad, és helyesen döntesz. Az elméd a kezedben tartod. Biztosan tudod, te az igazat mondod. De arról sejtelmed sincs, mi vár még rád… És belekezdesz:

-          Évek óta veszekedések voltak otthon, de mostanra már elfajultak a dolgok… Egyszerűen megmondtam, hogy hagyjanak békén, nem vagyok kíváncsi rájuk és ekkor kaptam egy hatalmas taslit. Fájt, hogy kezet emelnek rám teljesen jogtalanul. Csak álltam ott némán és hirtelen kitört belőlem a zokogás és a több évnyi gyűlölet irántuk. Elkezdtem kiabálni, ahogy csak bírtam, én csak el akartam menni onnan, de nem engedtek… Az ajtó melletti szekrényen volt egy kés, felemeltem, de apám kirántotta a kezemből, becibált a nappaliba, anyám tolta a rizsát, és hirtelen egy fájó, szúró, égő helyet éreztem magamon. A hasamhoz emeltem a kezem, apám mélyen a szemembe nézett, kezét a kezem alatt éreztem, ahogy a kést tartja. Éreztem, hogy vér gyűlik a számba, és már alig állok a lábamon. Ekkor érkezett meg a mentő autó és a rendőrök is. Ennyi lenne a vallomásom uram.

Az elme játéka

Úgy érzed, már semmi nem számít, hogy már minden elveszett. A családod ellened van, nem akarsz élni. Elképzeled a halálod, eljátszol a gondolattal, mi lenne, ha nem lennél. Kattogsz… A halál árnyéka már a sarkadban jár…

Hallod saját hangod a fejedben, ahogy tervezed a jövődet.

„A vonat alá vessem magam? Vagy felvágjam az ereim? Esetleg a fa elég magasnak tűnik, de lehet, szükségem lehet egy pisztolyra… De az úton ugyanúgy baleset érhet, csak ügyesnek kell lennem!”

Zakatolnak a gondolataid, de soha nem jutsz a végére, mert megzavarnak.. Újra kezdődik az egész. Anyád ordibál, apád mindennek lehord, nem tudod hova menj, hova szaladj, kiben bízhatnál meg… Csak nyugit akarsz… Nem bírod megállni, hogy ne szólj vissza… Pofon vágnak, és harag gyűlik fel szívedben. Az elméd azt súgja: „Tedd meg!” De te ellenkezel, majd újból: „Nem lesz jobb! Fogd fel!” Még nem adod fel, még küzdesz a saját gondolataiddal!

Majd hirtelen a szemed ég a könnytől, és a sok veszekedés közben, nem tudod hogy, de a tested már nem te uralod! A kezedben egy kés… Újabb hangok hallhatóak… „Ölj! Tedd meg!” És az elméd elképzeli az egészet, minden csupa vér, és ott állsz egyedül kétségbe esve… Közben a valóságban elkezdesz hangosan kiabálni mindenkivel… Az elméd, a gondolataid, megbolondítnak… Játszanak veled, mint egy játékszerrel…

Éles fájdalmat érzel, a kezed véres és érzel valamit alatta, de nem mersz odanézni… Valami meleget érzel a hasadnál, mégis ráz a hideg.. Apád tekintete lebeg előtted… Anyád sikít, hívja a mentőket, ordibál a telefonba, fenyeget…

Lassan rájössz, hogy apád kezét szorongatod magadon, a kés az ő kezében van…

A szád megtelik vérrel, kezdesz fuldokolni, de még időbe jönnek a mentők, a rendőrség elviszi apádat, míg te az intenzív osztályra kerülsz…