2014. szeptember 2., kedd

Az elme játéka III.

-          Ez valóban egy szép kerek történet, de tudtam, hogy ezt fogja mondani hölgyem. Megkérem önt, hogy a bírósági tárgyaláson vegyen részt két nap múlva. Vallomását jegyzőkönyvbe rögzítettük, most pedig mennünk kell. Jó egészséget kívánunk önnek!
A doktor becsukta az ajtót a távozásuk után és hozzám fordult.
-          Én hiszek önnek, Lili. Én voltam a tanúja, két nap múlva a bíróságon számíthat rám. A tiszturak jegyzőkönyvét nem nézhettem át, így a biztonság kedvéért egy hangfelvételt készítettem a vallomásáról. Ja, és még valami –fordult vissza doki- megkérem, hogy senkit ne fogadjon, amikor egyedül tartózkodik, mert ha a szülei meg akarnak szabadulni öntől, vigyáznia kell…
Nem telik el elég idő, hogy feldolgozd a történteket, mert másnap bemegy hozzád egy idegen fickó. Nem tudod, miért nem működik a nővércsengő, de nagyon ideges leszel, a hideg kiráz és félelmet érzel. Már mintha láttad volna valahol ezt az alakot… De nem emlékszel rá. Elkezd hozzád beszélni:
-          Kicsi Lili, hát nem emlékszel rám? Nem ismered meg a te nagybácsikád?
-          K-k-ki maga?
Keresztbe tett karokkal áll és hümmögve pimasz mosollyal néz rád. Lassan a zsebébe nyúl, látszik, keres valamit, majd közbe beszélni kezd hozzád.
-          Őszintén sajnálom, hogy ezt kell tennem, hiszen még előtted az élet kicsi Lili. Olyan fiatal vagy még.
-          Akkor miért teszi? Könnyű magának egy sérült embert eltenni láb alól? Kérem… ne tegye…
-          Sajnálom… ha-ha-ha..
Hangzott el egy ördögien gúnyos kacaj…
Egy zsebkendőt vett ki a zsebéből, amivel el akart kábítani, de te nem hagytad magad, fájdalommal, de küzdettél ameddig csak bírtál. aztán végül már majdnem álomba szenderedtél örök életedre, de betoppan az orvosod nagy hévvel, majd távozásra kérte meg az ismeretlen fickót. Hirtelen felpattant, elindult ki a teremből, viszont az ajtó mögött a rendőrség várta, a nővérkével együtt. A doki már nem mert egyedül hagyni, inkább bent maradt melletted éjszakára.

Reggel 8 órakor már egy mentő autó várt rád, hogy elszállítsanak benneteket a bíróságra. Nem kellett túl sokat várnod, hiszen pár perc múlva megkezdődött a tárgyalás. Szembesültél a szüleiddel, az egyéb rosszakaróiddal.
-          Megkérem, a vádlott vallomását olvassuk fel!
-          Megvallom, hogy lányom, Fehér Lili, megtámadta feleségem, és leszúrtam.
-          Megkérem, a sértett vallomását olvassuk fel!
Semmi választ nem kapunk. A jegyző közbeszól:
-          Bírónő, a sértett állapotát illetően beidéztük.
-          Bírónő! – szólt közbe az orvos. – Betegem állapota miatt hangfelvétellel rögzítettük a vallomását.
-          Elfogadom. – így a bírónő.
Miután meghallgattátok anyád elkezd ordibálni.
-          Hazugság! Aljas hazugság! Hogy merészelnek ilyet hamisítani? Meg akart ölni!
-          Csendet! Megkérem, fáradjon ki a teremből hölgyem rendőri kíséretben, vagy maradjon csendben.
-          Bírónő, a sértett tanúja vagyok, de ő hajlandó most is vallomást tenni.
-          Elutasítom. 1 óra múlva kész az elbírálás. – mondta a bírónő, miután meghallgatta az ismeretlen férfi vallomását, miszerint a lány édesanyja bérelte őt fel, hogy altassa el kómába örökre. Kiderült, hogy ez az ember, egy közveszélyes bűnöző, és már 10 hónapja keresik.

Egy órával később…

-          Meghatározom, hogy a sértett, Fehér Lili állapotáról édesapja agresszivitása tehet, apját kiskorú bántalmazása és életet veszélyezése miatt 47 év börtönre, édesanyját bűntársként 28 év börtönre ítéli. Fehér Richárd, a kórházba illetéktelenként való belépése miatt, beteg veszélyeztetése miatt, gyilkosságok miatt, rablások és csalások miatt életfogytiglanra ítélt a bíróság. Az ülést berekesztem.


Mindenki boldog Lili mellett ő maga is, és meglepő módon orvosa fölé hajolt és megcsókolta Lilit. Lili örömmel viszonozta ezt a szenvedélyes, forró csókot. Ezután Lili boldog párkapcsolatot tartott az orvosával, felépülése után, hozzá költözött, és máig is boldogan élnek és együtt próbálják megoldani az akadályokat. Pár év elteltével ugyanúgy kívánják, szeretik egymást, mint az első kórházi találkozásuk napján.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése