2014. augusztus 31., vasárnap

Az elme játéka II.

Párnappal kórházba kerülésed után rá kell jönnöd, anyád nem látogatott meg téged, apád börtönbe került. Te azt hiszed még mindig, hogy az elméd játszik veled, de a valóság most lépett fel.
Belép az orvosod, aki jó képű, magassága megegyezik a tiéddel, kellemes, lágy mégis férfias hangja van, szinte magával ragad a tekintete. Már most érzed, hogy közel áll hozzád, pedig nem is ismered. Míg te 17 éves vagy, ő 26 lesz. Úgy érzed, kiszakad a mellkasod, ha kimegy a kórteremből. Alig várod az újabb napot…
Ám a következő nap a rendőrség kíséretével vonul be az orvos és érdeklődik az állapotod iránt. Te megköszönöd, majd egy tiszt fordul feléd:
-          Ön Fehér Lili? El tudná mesélni, mi történt pontosan azon a hajnalon? Úgy tudjuk ön neki támadt az édesanyjának egy késsel, és az apja emiatt szúrta önt le egy másik késsel, ami rejtély hogyan került hozzá, hiszen csak egy kést találtunk, azt is önben. Az anyja vallomásából ez derült ki. Kérem, tegyen most vallomást!
Fel se bírod dolgozni, hogy a saját anyád börtönbe akar juttatni. De még mindig nyugodt életet akarsz és megfordul a fejedben, hogy talán a börtön nem is olyan rossz, ha békében élhet az ember… És most újból kattog az agyad, forognak a fogaskerekek és kicsúszik egy kérdés:
-          A börtönbe nyugodt életem lehet?
-          Mondja, ön menekülni akar, vagy boldog életet élni? Én mindent megteszek, hogy segítsek önnek, de kérem, mondja el az igazat! Mi történt azon az éjszakán?
Átgondoltad, és helyesen döntesz. Az elméd a kezedben tartod. Biztosan tudod, te az igazat mondod. De arról sejtelmed sincs, mi vár még rád… És belekezdesz:
-          Évek óta veszekedések voltak otthon, de mostanra már elfajultak a dolgok… Egyszerűen megmondtam, hogy hagyjanak békén, nem vagyok kíváncsi rájuk és ekkor kaptam egy hatalmas taslit. Fájt, hogy kezet emelnek rám teljesen jogtalanul. Csak álltam ott némán és hirtelen kitört belőlem a zokogás és a több évnyi gyűlölet irántuk. Elkezdtem kiabálni, ahogy csak bírtam, én csak el akartam menni onnan, de nem engedtek… Az ajtó melletti szekrényen volt egy kés, felemeltem, de apám kirántotta a kezemből, becibált a nappaliba, anyám tolta a rizsát, és hirtelen egy fájó, szúró, égő helyet éreztem magamon. A hasamhoz emeltem a kezem, apám mélyen a szemembe nézett, kezét a kezem alatt éreztem, ahogy a kést tartja. Éreztem, hogy vér gyűlik a számba, és már alig állok a lábamon. Ekkor érkezett meg a mentő autó és a rendőrök is. Ennyi lenne a vallomásom uram.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése