Párnappal kórházba kerülésed után rá kell jönnöd, anyád nem
látogatott meg téged, apád börtönbe került. Te azt hiszed még mindig, hogy az
elméd játszik veled, de a valóság most lépett fel.
Belép az orvosod, aki jó képű, magassága megegyezik a
tiéddel, kellemes, lágy mégis férfias hangja van, szinte magával ragad a
tekintete. Már most érzed, hogy közel áll hozzád, pedig nem is ismered. Míg te
17 éves vagy, ő 26 lesz. Úgy érzed, kiszakad a mellkasod, ha kimegy a
kórteremből. Alig várod az újabb napot…
Ám a következő nap a rendőrség kíséretével vonul be az orvos
és érdeklődik az állapotod iránt. Te megköszönöd, majd egy tiszt fordul feléd:
-
Ön Fehér Lili? El tudná mesélni, mi történt
pontosan azon a hajnalon? Úgy tudjuk ön neki támadt az édesanyjának egy késsel,
és az apja emiatt szúrta önt le egy másik késsel, ami rejtély hogyan került
hozzá, hiszen csak egy kést találtunk, azt is önben. Az anyja vallomásából ez
derült ki. Kérem, tegyen most vallomást!
Fel se bírod dolgozni, hogy a saját anyád börtönbe akar
juttatni. De még mindig nyugodt életet akarsz és megfordul a fejedben, hogy
talán a börtön nem is olyan rossz, ha békében élhet az ember… És most újból
kattog az agyad, forognak a fogaskerekek és kicsúszik egy kérdés:
-
A börtönbe nyugodt életem lehet?
-
Mondja, ön menekülni akar, vagy boldog életet
élni? Én mindent megteszek, hogy segítsek önnek, de kérem, mondja el az igazat!
Mi történt azon az éjszakán?
Átgondoltad, és helyesen döntesz. Az elméd a kezedben
tartod. Biztosan tudod, te az igazat mondod. De arról sejtelmed sincs, mi vár
még rád… És belekezdesz:
-
Évek óta veszekedések voltak otthon, de mostanra
már elfajultak a dolgok… Egyszerűen megmondtam, hogy hagyjanak békén, nem
vagyok kíváncsi rájuk és ekkor kaptam egy hatalmas taslit. Fájt, hogy kezet
emelnek rám teljesen jogtalanul. Csak álltam ott némán és hirtelen kitört
belőlem a zokogás és a több évnyi gyűlölet irántuk. Elkezdtem kiabálni, ahogy
csak bírtam, én csak el akartam menni onnan, de nem engedtek… Az ajtó melletti
szekrényen volt egy kés, felemeltem, de apám kirántotta a kezemből, becibált a
nappaliba, anyám tolta a rizsát, és hirtelen egy fájó, szúró, égő helyet
éreztem magamon. A hasamhoz emeltem a kezem, apám mélyen a szemembe nézett,
kezét a kezem alatt éreztem, ahogy a kést tartja. Éreztem, hogy vér gyűlik a
számba, és már alig állok a lábamon. Ekkor érkezett meg a mentő autó és a rendőrök
is. Ennyi lenne a vallomásom uram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése