Az elme játéka II.

Párnappal kórházba kerülésed után rá kell jönnöd, anyád nem látogatott meg téged, apád börtönbe került. Te azt hiszed még mindig, hogy az elméd játszik veled, de a valóság most lépett fel.

Belép az orvosod, aki jó képű, magassága megegyezik a tiéddel, kellemes, lágy mégis férfias hangja van, szinte magával ragad a tekintete. Már most érzed, hogy közel áll hozzád, pedig nem is ismered. Míg te 17 éves vagy, ő 26 lesz. Úgy érzed, kiszakad a mellkasod, ha kimegy a kórteremből. Alig várod az újabb napot…

Ám a következő nap a rendőrség kíséretével vonul be az orvos és érdeklődik az állapotod iránt. Te megköszönöd, majd egy tiszt fordul feléd:

-          Ön Fehér Lili? El tudná mesélni, mi történt pontosan azon a hajnalon? Úgy tudjuk ön neki támadt az édesanyjának egy késsel, és az apja emiatt szúrta önt le egy másik késsel, ami rejtély hogyan került hozzá, hiszen csak egy kést találtunk, azt is önben. Az anyja vallomásából ez derült ki. Kérem, tegyen most vallomást!

Fel se bírod dolgozni, hogy a saját anyád börtönbe akar juttatni. De még mindig nyugodt életet akarsz és megfordul a fejedben, hogy talán a börtön nem is olyan rossz, ha békében élhet az ember… És most újból kattog az agyad, forognak a fogaskerekek és kicsúszik egy kérdés:

-          A börtönbe nyugodt életem lehet?

-          Mondja, ön menekülni akar, vagy boldog életet élni? Én mindent megteszek, hogy segítsek önnek, de kérem, mondja el az igazat! Mi történt azon az éjszakán?

Átgondoltad, és helyesen döntesz. Az elméd a kezedben tartod. Biztosan tudod, te az igazat mondod. De arról sejtelmed sincs, mi vár még rád… És belekezdesz:

-          Évek óta veszekedések voltak otthon, de mostanra már elfajultak a dolgok… Egyszerűen megmondtam, hogy hagyjanak békén, nem vagyok kíváncsi rájuk és ekkor kaptam egy hatalmas taslit. Fájt, hogy kezet emelnek rám teljesen jogtalanul. Csak álltam ott némán és hirtelen kitört belőlem a zokogás és a több évnyi gyűlölet irántuk. Elkezdtem kiabálni, ahogy csak bírtam, én csak el akartam menni onnan, de nem engedtek… Az ajtó melletti szekrényen volt egy kés, felemeltem, de apám kirántotta a kezemből, becibált a nappaliba, anyám tolta a rizsát, és hirtelen egy fájó, szúró, égő helyet éreztem magamon. A hasamhoz emeltem a kezem, apám mélyen a szemembe nézett, kezét a kezem alatt éreztem, ahogy a kést tartja. Éreztem, hogy vér gyűlik a számba, és már alig állok a lábamon. Ekkor érkezett meg a mentő autó és a rendőrök is. Ennyi lenne a vallomásom uram.

Az elme játéka

Úgy érzed, már semmi nem számít, hogy már minden elveszett. A családod ellened van, nem akarsz élni. Elképzeled a halálod, eljátszol a gondolattal, mi lenne, ha nem lennél. Kattogsz… A halál árnyéka már a sarkadban jár…

Hallod saját hangod a fejedben, ahogy tervezed a jövődet.

„A vonat alá vessem magam? Vagy felvágjam az ereim? Esetleg a fa elég magasnak tűnik, de lehet, szükségem lehet egy pisztolyra… De az úton ugyanúgy baleset érhet, csak ügyesnek kell lennem!”

Zakatolnak a gondolataid, de soha nem jutsz a végére, mert megzavarnak.. Újra kezdődik az egész. Anyád ordibál, apád mindennek lehord, nem tudod hova menj, hova szaladj, kiben bízhatnál meg… Csak nyugit akarsz… Nem bírod megállni, hogy ne szólj vissza… Pofon vágnak, és harag gyűlik fel szívedben. Az elméd azt súgja: „Tedd meg!” De te ellenkezel, majd újból: „Nem lesz jobb! Fogd fel!” Még nem adod fel, még küzdesz a saját gondolataiddal!

Majd hirtelen a szemed ég a könnytől, és a sok veszekedés közben, nem tudod hogy, de a tested már nem te uralod! A kezedben egy kés… Újabb hangok hallhatóak… „Ölj! Tedd meg!” És az elméd elképzeli az egészet, minden csupa vér, és ott állsz egyedül kétségbe esve… Közben a valóságban elkezdesz hangosan kiabálni mindenkivel… Az elméd, a gondolataid, megbolondítnak… Játszanak veled, mint egy játékszerrel…

Éles fájdalmat érzel, a kezed véres és érzel valamit alatta, de nem mersz odanézni… Valami meleget érzel a hasadnál, mégis ráz a hideg.. Apád tekintete lebeg előtted… Anyád sikít, hívja a mentőket, ordibál a telefonba, fenyeget…

Lassan rájössz, hogy apád kezét szorongatod magadon, a kés az ő kezében van…

A szád megtelik vérrel, kezdesz fuldokolni, de még időbe jönnek a mentők, a rendőrség elviszi apádat, míg te az intenzív osztályra kerülsz…