A bosszú vágy szomja

Valaki valamiben jobb nálad, de te nem akarod? Valaki valamiért őszinte veled és te lesz*rod?  A te hibád, nem az enyém!
Szeretnél néhány elismerést, de sose kapsz? Ezzel a hozzáállással nem is fogsz, tegyél érte!
Ne magadból indulj ki, ha vádolsz valakit. Csak gondolkozz el miért csinálod, ha senkit nem érdekel az, amit mondasz. Csendbe vagy, nem érdekel mit rontasz, egyedül magadra számíthatsz. Nem mered terved senkinek elmondani, mert tudod, aljasság amire készülsz! Óvatosan csinálsz mindent, vágod, ki mit gondol. De sose árulod el magad, Pedig semmi nem számít neked. Te ilyen vagy. Egy kiszámíthatatlan elmebeteg. De nem tehetsz róla, tudom ezt nagyon jól.
Csak messze kerülj tőlem és felejts el örökre! - Nyilatkozta az orvos, akit a betege zaklatja. Vett egy mély levegőt, majd egy borítékba rakta levelét. Izgatott volt nagyon, hiszen menyasszonyát ma várta haza, de nem akarta megbántani, jobban mondva magára haragítani betegét sem.
Gondolatait a kapu telefon csörgése terelte el, melyben meghallotta kedvese hangját, és azon nyomban kaput nyitott számára.

Mindeközben a doktor otthon enyeleg a párjával, betege várja levelét. Már több nap eltelt, de nem kapott egy levelet se. Elgondolkozik, mi lenne, ha Miamibe utazna, meglátogatná az orvost, de nem mer elindulni. "Buenos Aires túl messze van. Kár, hogy egy jobb munka miatt elkerült innen... Kár, hogy nem ÉN vagyok a barátnője... De azt hiszem nem élnek együtt... Csak szeretném látni egy pillanatra.." - hallotta saját gondolatait, miközben egy csésze kávét töltött magának. Belenézett a csésze aljába és látta mit kell tennie. Felpattant,  elővett két bőröndöt, összepakolta szükséges holmiját, és repülő jegyet foglalt telefonon már az nap estére. Úgy érzi, most jó lesz, most végre elkezdi életét. Megnyeri szerelme szívét... De lehet, hogy csak csalódik...

Az elme játéka III.

-          Ez valóban egy szép kerek történet, de tudtam, hogy ezt fogja mondani hölgyem. Megkérem önt, hogy a bírósági tárgyaláson vegyen részt két nap múlva. Vallomását jegyzőkönyvbe rögzítettük, most pedig mennünk kell. Jó egészséget kívánunk önnek!

A doktor becsukta az ajtót a távozásuk után és hozzám fordult.

-          Én hiszek önnek, Lili. Én voltam a tanúja, két nap múlva a bíróságon számíthat rám. A tiszturak jegyzőkönyvét nem nézhettem át, így a biztonság kedvéért egy hangfelvételt készítettem a vallomásáról. Ja, és még valami –fordult vissza doki- megkérem, hogy senkit ne fogadjon, amikor egyedül tartózkodik, mert ha a szülei meg akarnak szabadulni öntől, vigyáznia kell…

Nem telik el elég idő, hogy feldolgozd a történteket, mert másnap bemegy hozzád egy idegen fickó. Nem tudod, miért nem működik a nővércsengő, de nagyon ideges leszel, a hideg kiráz és félelmet érzel. Már mintha láttad volna valahol ezt az alakot… De nem emlékszel rá. Elkezd hozzád beszélni:

-          Kicsi Lili, hát nem emlékszel rám? Nem ismered meg a te nagybácsikád?

-          K-k-ki maga?

Keresztbe tett karokkal áll és hümmögve pimasz mosollyal néz rád. Lassan a zsebébe nyúl, látszik, keres valamit, majd közbe beszélni kezd hozzád.

-          Őszintén sajnálom, hogy ezt kell tennem, hiszen még előtted az élet kicsi Lili. Olyan fiatal vagy még.

-          Akkor miért teszi? Könnyű magának egy sérült embert eltenni láb alól? Kérem… ne tegye…

-          Sajnálom… ha-ha-ha..

Hangzott el egy ördögien gúnyos kacaj…

Egy zsebkendőt vett ki a zsebéből, amivel el akart kábítani, de te nem hagytad magad, fájdalommal, de küzdettél ameddig csak bírtál. aztán végül már majdnem álomba szenderedtél örök életedre, de betoppan az orvosod nagy hévvel, majd távozásra kérte meg az ismeretlen fickót. Hirtelen felpattant, elindult ki a teremből, viszont az ajtó mögött a rendőrség várta, a nővérkével együtt. A doki már nem mert egyedül hagyni, inkább bent maradt melletted éjszakára.

Reggel 8 órakor már egy mentő autó várt rád, hogy elszállítsanak benneteket a bíróságra. Nem kellett túl sokat várnod, hiszen pár perc múlva megkezdődött a tárgyalás. Szembesültél a szüleiddel, az egyéb rosszakaróiddal.

-          Megkérem, a vádlott vallomását olvassuk fel!

-          Megvallom, hogy lányom, Fehér Lili, megtámadta feleségem, és leszúrtam.

-          Megkérem, a sértett vallomását olvassuk fel!

Semmi választ nem kapunk. A jegyző közbeszól:

-          Bírónő, a sértett állapotát illetően beidéztük.

-          Bírónő! – szólt közbe az orvos. – Betegem állapota miatt hangfelvétellel rögzítettük a vallomását.

-          Elfogadom. – így a bírónő.

Miután meghallgattátok anyád elkezd ordibálni.

-          Hazugság! Aljas hazugság! Hogy merészelnek ilyet hamisítani? Meg akart ölni!

-          Csendet! Megkérem, fáradjon ki a teremből hölgyem rendőri kíséretben, vagy maradjon csendben.

-          Bírónő, a sértett tanúja vagyok, de ő hajlandó most is vallomást tenni.

-          Elutasítom. 1 óra múlva kész az elbírálás. – mondta a bírónő, miután meghallgatta az ismeretlen férfi vallomását, miszerint a lány édesanyja bérelte őt fel, hogy altassa el kómába örökre. Kiderült, hogy ez az ember, egy közveszélyes bűnöző, és már 10 hónapja keresik.

Egy órával később…

-          Meghatározom, hogy a sértett, Fehér Lili állapotáról édesapja agresszivitása tehet, apját kiskorú bántalmazása és életet veszélyezése miatt 47 év börtönre, édesanyját bűntársként 28 év börtönre ítéli. Fehér Richárd, a kórházba illetéktelenként való belépése miatt, beteg veszélyeztetése miatt, gyilkosságok miatt, rablások és csalások miatt életfogytiglanra ítélt a bíróság. Az ülést berekesztem.

Mindenki boldog Lili mellett ő maga is, és meglepő módon orvosa fölé hajolt és megcsókolta Lilit. Lili örömmel viszonozta ezt a szenvedélyes, forró csókot. Ezután Lili boldog párkapcsolatot tartott az orvosával, felépülése után, hozzá költözött, és máig is boldogan élnek és együtt próbálják megoldani az akadályokat. Pár év elteltével ugyanúgy kívánják, szeretik egymást, mint az első kórházi találkozásuk napján.